Hirdetés

Twinbench: P4 3.06 GHz teszt

Hyper-Threading, szokványosan

A november 14-én megjelent, a Hyper-Threading technológiát bemutató cikkünkben a Hyper-Threading elméleti alapjairól olvashattatok. A bejelentést követő napon eljutott hozzánk a technológiát - hivatalosan - elsőként alkalmazó, asztali számítógépekbe szánt processzor, a 3.06 GHz-es Pentium 4. A teszt nagyon érdekesnek ígérkezett, mivel most nem egyszerű órajel-emelésről, vagy más, "tutibiztos" teljesítménynövelő módszerről van szó, nem triplázták meg a csővezetékeket, nem raktak a processzorba még két új utasításkészletet, nem kaptunk plusz 128 FPU regisztert, mindössze a rendelkezésre álló erőforrásokat próbálták meg az Intel mérnökei jobban kihasználni. Az interneten a megjelenés előtt és után is igen különböző vélemények, teszteredmények jelentek meg, hol drámai, hol semmi különbséget nem okozott a Hyper-Threading. Megpróbáltunk tiszta vizet önteni a Pentiumos pohárba, és némileg emelve a hazai nívót, a lehető legobjektívebben kitapasztalni az elméleti és gyakorlati korlátokat.

Hirdetés

A tesztkonfigurációt az Mmd és az Intel Hungary-n keresztül a Senorg biztosította, amiért így utólag is szeretnénk köszönetet mondani:

  • Processzor: Intel Pentium 4 3.06 Ghz
  • Alaplap: Intel D845PEBT2
  • Memória: 2*256 DDR SDRAM, Nanya, PC2700
  • Videokártya: Asus V8170 GeForce4 MX440, 64 MB
  • HDD: Maxtor, 7200 rpm

A gépen Windows XP Professional futott. A szokásos tesztprogramok közül használtunk néhányat, úgymint a 3DMark2001 SE, kizárólag software T&L mellett, Metabench (a PROHARDVER! Letöltés! rovatában megtalálhatjátok, valami miatt szimpatikus lett), Sisoft Sandra 2002, Cinebench 2000, PCMark 2002. Ezek a programok mind egy szálon futnak, a multiprocesszoros működést a legkevésbé sem támogatják, a Cinebench-et kivéve. Ezért nem igazán várhatunk sebességkülönbséget be- és kikapcsolt Hyper-Threading mellett. Ám a Hyper-Threadinget az Intel sem ezekre az alkalmazásokra találta ki, hanem a többfeladatos működésre, ezért - figyelembe véve a tipikus felhasználást - néhányat lefuttattunk úgy, hogy a háttérben tömörítés folyt. Azért épp tömörítés, és nem például CD-írás, mert az erős tömörítés egyaránt használja a CPU-t és a háttértárakat, és ami külön előny ennél a tesztnél, hogy a fájlok összecsomagolása közben szinte kizárólag egész számos műveleteket végez a tömörítő. Mellette futtatva egy lebegőpontos számolásokat használó alkalmazást - mint például a Cinebench - más erőforrásokat használunk, így a Hyper-Threadingnek működnie kellene.

Íme az eredmények:




A fenti tesztek végeredményét többé-kevésbé sejteni lehetett az architektúra felépítése alapján, aki kicsit is utánaolvasott a Hyper-Threading működésének (lásd bemutató cikkünk), most elégedetten biccent: bizony napjaink alkalmazásai túlnyomórészt egyszálas programok, és ebben az esetben a Hyper-Threading semmilyen sebességnövekedést nem hoz (de legalább nem is lassít). A helyzet persze az, hogy nem tudhatjuk, hogy ugyanez az architektúra Hyper-Threading nélkül mire lenne képes, hiszen minden Pentium 4-es tartalmazza ezt a kiegészítést, tehát a pipeline-ok eleve erre vannak tervezve - az más kérdés, hogy csak most aktiválták ezt a lehetőséget.

A Hyper-Threading többfeladatos működésre gyakorolt - esetleges :) - pozitív hatásainak méréseire használt tömörítő a legegyszerűbb választás, a Windows (Total) Commander beépített ZIP tömörítője volt. Viszonylag jól csomagolható, 620 MB-os állományt használtunk, hogy az elérési idők ne zavarják a mérés pontosságát, maximális (9-es) tömörítési szint mellett.

A következő eredmény született:

A Hyper-Threading bekapcsolásával a Cinebench Raytracing fantasztikus eredményt hozott, ezt a grafikont már több helyen is láthattuk a sajtóban. A kétszeres gyorsulás önmagában is valószerűtlen, de a Metabench eredményei homlokegyenest mások, épp az ellenkezője annak, amit a Cinebench eredményeknél láthattunk. A Metabench egyébként tömörítéssel a háttérben, kikapcsolt Hyper-Threading mellett ugyanazt az eredményt hozta, amit háttérben futó alkalmazás nélkül kaptunk.

A különbség csak az első ránézésre ilyen meglepő. A háttérben futó alkalmazás nem ugyanúgy futott a két esetben. A Cinebench Hyper-Threading nélkül ugyan csak 14 pontot ért el, de közben a tömörítés haladt, mégpedig 14%-ig. Amikor bekapcsolt Hyper-Threadinggel futtatjuk, a tömörítés 0%on áll végig. A Metabenchnél pedig fordított a helyzet, a tömörítés 63%-ig ér el bekapcsolt Hyper-Threadinggel, míg anélkül 1%-ig. Tehát a folyamatok prioritása másképp értelmeződik Hyper-Threadinggel és anélkül, és mivel nem tudjuk pontosan, mennyi műveletet igényel az egyik illetve a másik szál, nem tudhatjuk azt sem, összességében gyorsult-e a feldolgozás. E nélkül a megjegyzés nélkül 2-3-szoros sebességnövekedésről szóló grafikonokat bemutatni... nem egészen hiteles.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

Fotóznál vagy videóznál? Mutatjuk, melyik okostelefon mire való igazán!

PR Vásárlás előtt érdemes megnézni, mit kínálnak az aktuális telefonok, ha igazán ütős képeket vagy profi mozgóképeket szeretnénk készíteni.

Azóta történt

Előzmények

OSZAR »